élménybeszámoló

2021-10-27

Fantasztikus hétvégét tölthettünk el Kakasdon a Meríts a forrásból projektünk keretében megvalósított bukovinai néptánckurzuson. Rengeteget tanulhattunk házigazdáinktól, Varga Jánostól és feleségétől, Mónikától, akik a Sebestyén Ádám Székely Társulat táncosainak és adatközlőknek a segítségével igyekeztek megosztani velünk nem csak néptáncaikat, de teljes népi kultúrájukat és hányattatott történetüket is. Hálásak vagyunk a lehetőségért, hogy első kézből tapasztalhatták meg gyermek és fiatal pesti táncosaink ezeket az élményeket.

Szombat délelőtt a meleg fogadtatást követően a bukovinai táncokat már mélyebben, behatóbban tanulhattuk, hiszen egy éve János és Mónika itt Pesten tartott kurzusakor már elsajátíthattuk a tánc alapjait, amit aztán egész tanévben csiszolgattunk. Így most gyorsan haladva a silladri mellett sor kerülhetett több táncra a hétfélések közül, majd a csárdásra is.

Délután megtekintettük a tájházat, ahol megcsodálhattuk a gyönyörűen hímzett viseleteket és ágyruhákat, a tisztaszoba jellegzetes bútorait, és néhány szokással is megismerkedhettünk. Majd a még Andrásfalván született 87 éves Molnár Sándorné, Zsuzsi néni mesélt nekünk gyerekkori emlékeiről: a vonattal történő visszatelepítésről, majd a hihetetlen menekülésről hidakon, folyókon keresztül „Kis-Magyarországra”. Majd arról, hogyan gyűjtötték őket össze Kakasdon, ahol végül letelepedhettek.

Ibolya néni igazi huncut székely népmesével szórakoztatott bennünket.

Majd a falu kettős jellegéhez híven élő harmonikaszóra belekóstolhattunk a sváb polkákba is.

Hogy még jobban megismerhessük a bukovinai életmódot, vacsorára igazi székely töltött káposztát kaptunk frissen sült kaláccsal.

Az esti táncházban együtt játszhattunk, mulathattunk a helyi gyerekekkel és fiatalokkal. A Hanga banda élő zenéjére gyakorolhattuk a napközben tanultakat.

Másnap délelőtt még további bukovinai táncokat tanultunk. Majd az Aranypáva díjas Jordáki Lászlóné, Edit néni gyönyörű hangját élvezhettük. Bukovinai népdalokat tanított nekünk, köztük ritka gyöngyszemet is. Az ünnepi hétvégéhez és a hely varázsához illően, vendéglátóink tiszteletére a székely Himnusszal zártuk az énektanulást.

A táncos összefoglalót követően János bácsi mesélt magáról a Makovecz Imre tervezte faluházról, ahol ezt a csodás két napot eltölthettük, annak közös erővel, társadalmi munkában történő megépítéséről. A gyönyörű eklektikus épület jelképévé vált a két kényszerűségből összekerült közösség – az eredeti sváb lakosság és a betelepített andrásfalvi székelyek – megbékélésének és összefogásának.

Végül Varga Jánosné, Vera néni jóvoltából a szomszéd faluban újabb különleges élményben lehetett részünk. Megmutatta nekünk a négy évtized kitartó gyűjtő munkájával kialakított sióagárdi viselet- és hímzésmúzeumát, ahol egészen a XIX. század közepétől nyomon követhettük a helyi viselet változását, színesedését, gazdagodását.

A finom ebédet követően búcsúztunk el vendéglátóinktól, pedig bizony még bőven lett volna mit megnéznünk, megtapasztalnunk. Nagyon köszönjük a különleges és kincset érő élményt. Bízunk benne, hogy lesz folytatása az együttműködésünknek.

Fotók: Borbélyné Andrea, Bonyhádi Andrea és Zákányi Melinda

További képek