Minden sportágnak megvannak a maga ruházati és cipő-kívánalmai. Részei a helyes mozgás elsajátításának, a hatékony kivitelezésének.
Sokak számára egyértelmű pl. a stoplis cipő szükségessége a füves focipályán, vagy a megfelelő futócipő, mely már aszerint is kiválasztható, hogy milyen terepen tervezünk futni.
De már kevesen ismerik pl., hogy a megfelelő karate- és judoruha része a küzdelemnek: vastagsága tompítja az ütések, esések hatását, szabása, bősége engedi a támadó és védő mozdulatok kivitelezését. Sosem felejtem el a felemelő élményt, mikor szerencsém volt egy hatalmas teremben több száz karatést edzeni látni, a ruhák suhogó hangja kiemelte egyszerre végzett mozdulataik ritmusát, gyorsaságát, erejét.
Ugyanígy fontos a karaktercipő számunkra, táncosok, néptáncosok számára. Saját elnevezése is van, mely mutatja, hogy karaktert, határozottságot ad a mozgásnak, jól tartja a lábat.

Legfontosabb a biztonság, hogy az ugrálás, forgás során megtartsa az egyensúlyt, ne menjen ki, ne sérüljön a láb. Ezt fiú cipőknél a helyesen megkötött fűző, lányoknál a csatos keresztpánt biztosítja. Gondoskodik a kényelemről is a tágulni és szellőzni képes bőr felsőrész, mely a lábhoz idomul. A bőrtalp pedig elősegíti a ruganyos járást, gördülékeny forgást, és hangot ad a lépéseinknek, kopogásainknak, dobogásainknak, amik a karateruhához hasonlóan hangsúlyozzák mozgásunk ritmusát, pontosságát.
Kisebb lányoknak ajánlott az alacsonyabb sarkú megoldás a gerinc védelme érdekében, nagyobb lányoknak (úgy 10 éves kortól), fontos a 2,5-3 cm magas rétegzett bőr sarok, mely csillapítja a rezgéseket, és segít a forgás megfelelő kivitelezésében.
Táncoktatóásban töltött éveim alatt sokszor szembesültem a nem megfelelő cipő okozta kellemetlenségekkel, sőt sérülésekkel:
A mai divatos és olcsó topánkák tucatjával repülnek le a lányok lábáról.
Gyakran panaszkodnak, hogy a strasszok, díszcsatok nyomják a lábukat, megfájdul a bokájuk, kifordul a lábuk… Egy tanítványomnak egy ilyen cipőben kifordult a lába, és bokasérülést szenvedett. Végül a szülő engem okolt annak ellenére, hogy sokszor jeleztem, hogy nem megfelelő a cipője.
A műbőr felsőrészben nem szellőzik a láb, a műanyag- vagy gumitalp pedig letapad, akadályozza a forgást, késlelteti a kopogásokat, dobogásokat. Sokkal jobban oda kell verni a lábát, hogy valami hangot kicsiholjon belőle. Így a gyerek ügyetlennek, pontatlannak tűnik.
A sportcipőről és hordásával kialakuló lábujjhegyes járás és csoszogás hátrányairól már nem is beszélek.
Nagy divat a táncos lányok között a bársony „próbacipőcske”, ami kényelmes viselet ugyan, de a sarok hiánya és gumitalpa miatt sajnos kevésbé alkalmas a táncos feladatokra. Ráadásul ortopéd szakorvosi vélemény, hogy a lapos cipőkben könnyebben kialakulhat a talpi sarkantyú, és az azzal járó sarokfájás.
Ezért tanácsos minél előbb beszerezni egy megfelelő karaktercipőt.
Érdemes a boltba egy talpbetéttel érkezni, és azzal együtt próbálni cipőt. A betét használata lehetővé teszi, hogy egy mérettel nagyobb cipőt vásároljunk. Mikor gyermekünk kinőné a cipőt, csak kivesszük a betétet, így tovább hordhatja. Gyermekemnek így csak két-három évente kellett új cipőt vásárolnunk. Emellett a betét segít a kezdeti kényelmetlenséget, a „betörést” áthidalni.
Csökkenthető a kiadás az egymás közötti cserével, adásvétellel is. Még mindig jobb egy használt, de megfelelő cipő, mint egy új, de teljesen alkalmatlan. A használt cipőt az alábbiak szerint tudjátok fertőtleníteni:
Formaldehiddel átitatott vattát helyezünk mindkét cipőbe és nylonzacsóba zárjuk. Pár nap után kivesszük, kiszellőztetjük, és a cipő már hordható is.
Jó táncolást mindenkinek!

u.i. A cikket eredetileg a táncosaimnak írtam, de talán érdemes nagyobb körben is megosztani. Egyetlen gyártónak, viszonteladónak sem vagyok lekötelezettje

Zákányi Melinda